|
Ez az alak a kártyán olyannyira megszállottan szorongatja
emlékeinek dobozát, hogy már teljesen hátat fordított a jelen áldásainak, az itt
és most szikrázó pezsgőspoharának. A múlt feletti nosztalgiája teljesen
"betonfejűvé", ráadásul koldussá is teszi őt, ahogy erre foltos-rongyos
ruhái is utalnak. Természetesen nem kellene koldusnak lennie, de ő nincs itt, hogy a
jelen kínálta örömöket megízlelje.
Itt az ideje, hogy szembenézz a ténnyel: a múlt már nincs itt többé. És minden
erőfeszítésed, hogy a múltat megismételd, csak visszahúz a régi
viselkedésmintákba, amikből pedig már rég kinőhettél volna. De te szenvedélyesen
ragaszkodsz múltbéli élményeidhez. Végy egy mély lélegzetet, és tedd le azt a
dobozt; köss rá egy szép masnit, ha másképp nem megy, de aztán búcsúzz el tőle
szeretettel és tisztelettel. Az élet elszalad a fejed fölött, és fennáll a
veszélye, hogy idő előtt begyepesedett őskövület lesz belőled! |
"A
múlt, a jelen és a jövő nem az idő, hanem az elme részei. Az, ami többé nincs az
elme előtt, múlttá válik. Az, ami most előtte van, a jelen. És az, amelyik hamarosan
az elme elé kerül, a jövő.
A múlt az, ami nincs többé előtted.
A jövő az, ami még nincs előtted.
És a jelen az, ami épp most van előtted, de már csúszik kifelé a látóteredből.
Mindjárt múlt lesz belőle... Ha nem ragaszkodsz a múlthoz... Mert a múlthoz kötődni
nagy ostobaság, hiszen már nincs ott - az a vonat már elment. Ami elmúlt, elmúlt! És
a jelenhez se ragaszkodj, mert az is elmúlik, és abból is hamarosan múlt lesz. Ne
kapaszkodj a jövőbe se - a reményekbe, a képzelgéseidbe a terveidbe - mert a
holnapból ma lesz, és hamarosan tegnappá válik az is. Egyszer mindenből tegnap lesz.
Minden kicsúszik a kezeid közül.
A ragaszkodás mindenképpen szenvedést fog okozni. Inkább engedj el mindent."
Osho
|