Symbolon

Az emlékezés játéka

Fontos! Mielőtt húzol egy kártyát olvasd el A kártya jelentése a kirakási rendszerben c. részt!

 

A symbolon

Ennek a játéknak az a célja, hogy emlékeztessen - se több, se kevesebb.   
Emlékeztessen, éspedig arra, hogy neked, aki húzol egy lapot (vagy bizonyos asztrológiai konstellációd van), azt a témát, amit a kártya ábrázol, most kell feldolgoznod. Most saját képet kell megjelenítened bensődnek erről a formájáról. A kártya természetesen csak a kép általános formáját jeleníti meg. neked azonban a saját különös (egészen individuális) formádra van szükséged: a Te képedre!

A symbolon olyan szó, amely egyidejűleg jelöl egy tárgyat és egy tevékenységet. Éspedig olyan tárgyat, amely egykor széttörött, és részei szétszóródtak a világban. Ha például egy gyűrűt, egy érmét, vagy egy tányért kétfelé törték, és a két részt különböző embereknek adták, akik egymást nem ismerték (manapság általában papírpénzt tépnek el e célból). Most mindketten tudják, hogy hiányzik nekik valami, és úgy érzik, meg kell keresniük a másik felet.

A mítosz is elbeszéli ezt a történetet. A borda, amelyet Isten kivett Ádám oldalából, és amelyből Évát elkészítette, maga is egy symbolon, és ugyanilyen a megkettőzött ember Platón Arisztophanés beszéde című művében: az embernek - így mondja Platón - eredetileg két feje volt, négy lába és négy karja. Ez az ember azonban vétkezett az istenek ellen, és ezért Zeusz kétfelé vágta, két részét pedig a világ két különböző részén helyezte el. Azóta keresi az egyik fél a másik felet, hogy újra symbolonná váljanak.

A szó fordítása a következő: sym = együtt és ballein = vetni, az "összevetett" vagyis: az egyik oldal keresi a másik oldalt, hogy újból összekapcsolódhassanak.

Ugyanerről szólnak a játék lapjai is: katalizátorokká kell válniuk, hogy magunkat és elfelejtett részeinket újból össze tudjuk kapcsolni, közelebb tudjuk hozni az egyiket (a hiányzót) a másikhoz, amely szenved nélküle.  

A kártyák egyúttal szimbólumokat ábrázolnak: mindegyik valamilyen mögöttes tartalomra akarja felhívni a figyelmet, valamilyen mélyebben megtalálható dologra. A szimbólumokat persze nem kell szó szerint értelmezni. Ha valaki ezt teszi, megtanulhat ugyan valamit, lelkétől mégis messzire távolodhat. A kártyák élettelenek a szemlélő lelkének vize nélkül. Ebben a vízben kell őket feloldani, hogy a szemlélő számára - és csakis neki - újból értelmezhetők legyenek. Csak ha ő is hozzáadja saját értelmezését, akkor van erejük a szimbólumoknak arra, hogy emlékeztessenek. Aki a kártyák leírását pusztán "bemagolja", belőlük hideg alakokat hív életre, amelyeknek aligha van valami mondanivalójuk. Mondhatjuk úgy is, hogy sterilizálja őket. Ez ellen azonban a lélek tiltakozik.   
Aki viszont a kártyákat csupán általános útmutatásként veszi, annak évekig fognak mesélni.  
Nem könnyű a szimbólumokkal bánni. Nem kis bátorság kell ahhoz, hogy fejest ugorjunk saját félelmeinkbe. Akiben viszont megvan ez a bátorság, az busás jutalomban részesülhet.

A képek

A képek mögött az az alapötlet áll, hogy minden emberben tizenkét szerepszemélyiség működik - vagy éppen nem működik. Ezt a tizenkét szerepszemélyiséget mindig is archetípusokként írták le (hónapok, állatövi jegyek, Jézus tanítványai, a Kerekasztal lovagjai, Izrael törzsei, az Olimposz istenei, Heraklész tettei stb.), de belső szerepszemélyiségekként még sohasem.  
Ebben az értelemben minden emberben több lény lakik. De mivel nemcsak erről a tizenkét szerepszemélyiségről beszélhetünk, hanem a típusok között kombinációk is létrejöhetnek, nemcsak azt a tizenkét szerepszemélyiséget kellett leírni, amelyek egyszersmind a Nagy Arkanumokat képezik, hanem minden egyes szerepszemélyiség minden más szerepszemélyiséggel képzett kombinációját is.

A kártyák leírása

A "Jelölés" címszó alatt az állatövi és a bolygószimbólumokat találhatjuk.

Az "Összegzés"-nél további "nevek" választékát találjuk, amelyeket ennek a szerepszemélyiségnek ugyanúgy adhatnánk.

A képek mellett olvasható a kártya értelmezése, képleírás formájában. Általában lehetnek egyes kiegészítő információk, amelyeket az olvasó nem értett meg az első pillantásra, vagy a kép szimbolikáját még nem ismeri.

A kártya jelentése a kirakási rendszerben

A kártyák értelmezésének alapvetően három módja van:

  1. a problémáról szóló (kezdő) kártyaként

  2. út-kártyaként és

  3. cél-kártyaként.

  1. Ez a rövid értelmezés akkor érvényes a kártyára, ha a kártyát első kártyaként húzod ki (vagy egyetlenként, hogy rövid időn belül információt kapj a problémával kapcsolatban). Tehát ugyanakkor a probléma mélyét is megjeleníti (amelyre emlékezned kell!). Ez a kiindulási helyzet, amelyet a többi kártya is körüljár. Tulajdonképpen ez a téma aszcendense, a problémaanyag ábrázolt háttere.

  2. Ha több kártyát húzol, akkor minden egyes út-kártyára a b) pont értelmezése érvényes (tehát miden második kártyára és minden azután következőre - az utolsó kivételével). Vagyis ez azt jelenti, hogy utadon tennivalóid vannak! Ezért a kártya általában azt a felszólítást tartalmazza, hogy aktívan dogozz valamin, hogy bizonyos utat tegyél meg, hogy az a) kártya problémáját a tudatodba hozd. Itt valóban tehetsz valamit!

  3. A végső kártya mindig az, amelyet utoljára húzunk ki (a rendszeren belül). Csak abban az esetben érvényes az értelmezése, ha ezt előzőleg leszögezed. Sohasem olvashatod el egy darab kihúzott kártya esetében a c) szöveget, akkor sem, ha nagyon fúrja az oldaladat a kíváncsiság. Ez a kártya egy, még el nem ért végső állapotot mutat meg arra a problémára, amelyre a kérdésed vonatkozik.

A kártyák sorrendje

A Tarot-ban a Nagy Arkánumok számozottak, és sorrendjük fejlődési utat ír le. A Kis Arkánumok is bizonyos rendszer szerint vannak elrendezve.  
A szerepszemélyiségek esetében ez nem ilyen egyszerű. Természetesen itt is vannak súlypontok és intenzitások, de nincsen előre meghatározott sorrend. Mert semmilyen számsorrendtől nem függ, hogy egy meghatározott pillanatban mely szerepszemélyiségek fejtik ki hatásukat nálad.

Itt a kártyák leírásában azért van egy sorrend, hogy az olvasó tudja, melyik kártyát hol találja meg.

Első csoport - Nagy Arkánumok

Ezek a kártyák az egyedülálló, megduplázatlan szerepszemélyiségeket mutatják be, amelyek a tiszta archatípusokkal állnak párhuzamban. Ez az elrendezés az állatövet követi, amely a Kostól a Halakig tart.

Második csoport - Középső Arkánumok

Itt az emberi élet két nagy területét, a jint és a jangot, animát és animuszt, a lélek női és férfi oldalát, a jobb és bal oldali agyféltekét, nőt és férfit, a Holdat és a Napot kombinálták mindig más és más szerepszemélyiségekkel.  
Ezeket a kártyákat Hold- és Napkártyákként "Középső Arkánumoknak" nevezhetjük.

Harmadik csoport - Kis Arkánumok

Itt minden egyes egyedülálló szerepszemélyiséget (Hold és Nap nélkül) összekapcsoltak egymással. Ezek felelnek meg a "Kis Arkánumoknak", ami nem azt jelenti, hogy nem lennének olyan fontosak.

A játék, mint továbbvezető terápiás eszköz

Ez a játék egyfajta iránytű: irányt mutat nekünk, hogyan ismerjük ki magunkat egy ismeretlen országban, mégpedig a lelkünkben. Természetesen ez az iránytű nem négy égtáj felé mutat, hanem tizenkettő felé. Sőt, ezek nem is égtájak, mert a lélek országa nem a szélrózsa irányai szerint van beosztva észak vagy dél felé, hanem olyan lények és szerepszemélyiségek népesítik be, amelyeket egyébként legfeljebb az álmaidból ismerhetsz. Itt - az álmaidban átláthatatlanul nagy számban bukkannak elő, és fel akarják hívni magukra a figyelmemet.  
E szerepszemélyiségek egy kis része a képeken meg van örökítve, és egyedül az olvasó (vagy kártyavető) felelősségén múlik, hogy tud-e valamit kezdeni velük. Azt a szerepszemélyiséget, amely kártyaként az asztalán fekszik, ugyanolyan gyorsan félre is teheti amilyen gyorsan kihúzta vagy az iránytű útmutatásának utána is járhat, és komolyan elszánhatja magát annak a szerepszemélyiségnek a megkeresésére is, amelynek irányába a kártya eligazította.

Minden bensőnkben felbukkanó szerepszemélyiségre érvényes, hogy három kérdésre kell választ keresni, és aszerint, hogy ezek a kérdések milyen intenzíven foglalkoztatnak, mutatkozik meg, hogy benső szerepszemélyiségeidet egyszer el fogod-e fogadni.  
Ezt a három kérdést a játék segítségével is feltehetjük a szerepszemélyiségeknek, de közvetlenül saját bensőnknek is feltehetjük őket. A három kérdés a következőképpen hangzik:

Mit akarsz tőlem?
Mire van szükséged valójában?
Milyen adományokat tudsz felajánlani nekem?

Miután ezeket a kérdéseket feltettük, egy ideig hatni engedtük és elegendő választ kaptunk, feltehetünk egy negyedik kérdést is:

Mi a neved? vagy:
Hogy hívnak?

A bensőnkben minden szerepszemélyiségnek megvan a saját neve! Kivétel nélkül mindnek! (Azonban nem mindegyik árulja el azt - az első hónapokban legalábbis nem biztos.)    
E nevek legtöbbjét nem is ismered. Ha feltesszük, hogy férfi vagy, és "Heinz Helmut Viktornak" hívnak, akkor majdnem biztos lehetsz abban, hogy ez a név három fontos szerepszemélyiséged nevét tartalmazza. De nem mindig ilyen egyszerű a helyzet.   
Hogy a szerepszemélyiségeket kezelni tudjuk, előbb vagy utóbb nevet vagy munkaelnevezést kell hogy kapjanak ("Az Álmodozó" vagy "A Szent Őrült"). Ha nem használod a nevüket, nem érzik, hogy elfogadod őket, és ezért arra sincs esélyed, hogy többet áruljanak el önmagukról, hogy ezáltal megismerhesd őket.

 

Forrás: Peter Orban / Ingrid Zinnel /Thea Weller: Symbolon

Kiadja: Bioenergetic Kft.

Vissza a lap tetejére