 |
Szarvas vagyok. Halkan és kecsesen sétálok keresztül erdőmön, csodálattól tágra nyílt szemmel az engem körülvevő szépség láttán. Minden általam észlelt dolog egyszerre foglalja magába a nagy veszély és a nagy jóság tudatát. Fülemet hegyezve hallgatok. Szememmel kémlelve figyelek. Láthatatlan vagyok, környezetem részeként rejtőzöm, s ez az én védelmem. Mások fájdalma megtéveszt és összezavar engem, még el is szomorít, de gyengéd gyógyító érintésem az egyetlen szükséges dolog. A szépség szubjektív, és a róla szóló tudásom a szabadságom és örömem. Rohamosan növekedem. Halkan az utadra lépek, emlékeztetlek, hogy kedveskedj magadnak is. Finoman bánj magaddal, különösen az izgalom idején. Amikor gyengéd vagy önmagaddal, mások nem kezdenek félni. A szarvas-gyógymód megtanít arra, hogyan kell távol maradni mások dolgaitól... ne keveredj bele ezekbe! Ha megpróbálsz segíteni, még inkább összezavarhatod a dolgokat. Kerülgesd azokat, akiket megsebez kedvességed, de maradj távol az életük drámáitól. Kedvességed a kőszíveket is meglágyítja. Én vagyok a melegség, a szépség vagyok, maga a gyengédség. |