|
Megeshet, hogy éppen mélyen elmerülve
beszélgetsz egy barátoddal, amikor hirtelen úgy érzed, szeretnél
csendben maradni. Szeretnéd abbahagyni a beszédet, azonnal, a mondat
közepén. Akkor hagyd abba éppen ott, még a mondatot se fejezd be, mert
az ellenkezni fog a természettel.
De ekkor feltűnik a színen az ítélkezés. Kínosan érzed magad amiatt,
hogy mit gondolnak rólad mások, ha hirtelen, a mondat közepén
elhallgatsz. Ha hirtelen elhallgatsz, nem fogják érteni, miért teszed,
ezért valahogyan befejezed a mondatot. Érdeklődést színlelsz, s végül
elmenekülsz. Ez nagyon sokba kerül, és felesleges is. Egyszerűen mondd
azt, hogy most nincs kedved beszélgetni. Elnézést kérhetsz, és nem
szólsz többet.
Néhány napig talán egy kissé problémás lesz, de lassanként megértik majd
az emberek. Ne ítéld el magad amiatt, amiért hallgatsz; ne mondd
magadnak, hogy ez nem jó. Minden Jó! A mély elfogadásban minden áldottá
válik. Így történt - az egész lényed csendben akart maradni. Kövesd a
kívánságát! Egyszerűen légy a teljességed árnyéka, és bárhová megy,
kövesd, mert nincs más cél. És akkor hatalmas ellazulást érzel majd
magad körül.
|