11. Orgazmus

Vannak pillanatok, néhány pillanat, egészen ritkán, amikor eltűnik az ego, mert olyan végtelenül megrészegülsz. A szerelemben megesik olykor; az orgazmusban megesik olykor.

Mély orgazmusban eltűnik a történelmed, a múltad elhomályosul, egyre haloványabbá és haloványabbá válik, majd eltűnik. Az orgazmusban nincs történeted, nincs múltad, nincs elméd, nincs önéletrajzod. Tökéletesen itt vagy, a mostban. Nem tudod, ki vagy, nincs identitásod. Abban a pillanatban nem működik az ego, innen ered az orgazmus öröme, ezért olyan üdítő, ezért fiatalodsz meg tőle. Ezért tesz olyan csendessé, olyan nyugodttá, olyan békéssé, olyan elégedetté. De újra megjelenik az ego, belép a múlt, és rátelepszik a jelenre. Megint a történeted kezd működni, te pedig megszűnsz működni. Az ego a történeted, nem a valóság. És ez az ellenséged; az ego az ellenség.
Mindenki számtalanszor eljut erre a pontra az életében, mert az élet körkörösen halad. Újra és újra eljutunk ugyanahhoz a ponthoz, de a félelem miatt lemenekülünk tőle. Máskülönben az ego hamisság. Tulajdonképpen nagyon könnyen engedhetnénk meghalni, és igen nehéz életben tartani, mi mégis életben tartjuk, és azt hisszük, hogy ez a könnyebb.

vissza