Lenormand kisasszony jóskártyája

Anne Marie Lenormand a XVIII-XIX. század leghíresebb kártyavetője volt. 1772. május 27-én született Aleconban. Kiváló nevelésben részesült, nyelveket beszélő, művészetekhez értő hölgy volt. Már tizenéves korában felhívta magára a kártyajóslataival kortársai figyelmét. A kor leghíresebb, legtekintélyesebb személyiségei jósoltattak vele. Híres volt arról, hogy jóslataiban nem hallgatta el a rosszat és a leghatalmasabbaknak is megmondta, ha a kártya esetleg szerencsétlen jövőt mutatott. 1790-ben megjósolta a francia forradalom vezetőinek kivégzését. ezért a forradalom jóléti bizottsága elfogatta és börtönbe vetette. Lenormand-t ez nem érte váratlanul, mert a kártyái előre megmondták neki, mint ahogy azt is, hogy rövidesen ki fog szabadulni.
A forradalom után Napóleon és Josephine császárnő udvari jósa volt. Napóleon a legtöbb csatája, fontos döntése előtt jósoltatott magának. 1809-ben miután megjósolta Napóleon bukását, kegyvesztett lett. Száműzték Párizsból és csak Napóleon halála után térhetett oda vissza.
Az ünnepelt jósnő 1843-ban 71 éves korában Párizsban halt meg. Jóslási módszereit saját kezűleg írt könyvben ismertette meg a közönséggel.

A 36 lapos szalonkártya, mindegyike magán viseli a XVIII-XIX. század előkelő társaságának kifinomult stílusát. Bár ennek a kártyának a képei nem olyan régiek, mégis egy olyan hagyományhoz tartoznak, mely a burzsoá időkben keletkezett, amikor elkezdtek érdeklődni az okkultizmus és a titokzatos dolgok iránt.

A kártyák többsége kettős jelentéssel bír (pl. szerencse-szerencsétlenség), ezért érdemes több kártyát is húzni egymás után, ami világosabbá teszi, finomítja a kártyák üzenetét.

Forrás: Csíky Ildikó: A kártyavetés nagy kézikönyve