|
Theodor
jelentkezése megváltoztatta az életem. Azóta hivatásomnak tekintem az üzenetek
továbbítását. 2002 elején jelenik majd meg a második könyv: "A félelem
hatása az életre", amely segít minket abban, hogy észrevegyük,
gondolatainkat, szavainkat és tetteinket vagy a szeretet vagy a félelem
nevében tesszük meg. A félelem elhatárol a szeretettől, ami fájdalommal jár. A
fájdalom nem a természetes állapota az embernek. Aki félelemben él, igazi céljai és
tervei ellen dolgozik, és azt hiszi, az élet küszködés, harc, amelyben állandó
védekezésre szorul. Aki így él, zaklatott, ideges, agresszív, mert érzi, hogy
erőtlen. Észre kell vennünk, minden félelem diktálta viselkedés mögött a
kétségbeesett embert, és meg kellene hallanunk segélykiáltását a Szeretetért.
A könyv gyakorlati tanácsokat ad,
hogyan vehetjük észre az idegesség, drukkolás, aggodalom, félelem első jeleit.
Megfutamodás helyett meg kell tanulnunk a félelmekkel szembe nézni, és közben
analizálni az érzéseinket, hiszen csak így lehet “legyőzni" azokat.
Útmutatót kapunk, mit kell tennünk, ha már benne vagyunk a fájdalomban, hogyan
kezeljük aggodalmainkat saját sorsunk, a gyermekeink, a családunk, az emberiség, a
környezetünk, a Föld, a világ jövője miatt. Segít rávilágítani a kommunikációs
nehézségek, az önbizalomhiány, a bizonytalanság, a halogatás, a gyengeség, a
döntésképtelenség, a megfelelni akarás, a neheztelés, a bosszú, a
kilátástalanság, az elutasítás, a szeretetlenség, az egyedüllét, a
feleslegessé válás, a szerelmi csalódás, a féltékenység, az ítélkezés által
kialakult fájdalmak okaira. A mindennapjainkban előforduló nehézségek ok-okozati
összefüggéseit bemutatva tanácsokat kapunk, milyen úton lehet a fájdalmakat
megelégedéssé alakítani.
Mindannyian egyediek,
utánozhatatlanok vagyunk, máshonnan érkeztünk, máshol tartunk, de a célunk ugyanaz:
fejlődni szeretnénk. Fejlődni csak tapasztalatok megszerzése útján lehet.
Tapasztalatokhoz teremtésre van szükség. Teremteni csak a fizikai világban
lehetséges. Fizikai testünk rá a bizonyíték, fejlődni - teremteni - vágytunk,
ezért vállaltuk a megszületést.
Gondolatainkkal, szavainkkal és
tetteinkkel teremtünk. A fizikai tettek mellett az is megvalósul, amire gondolunk, amit
kimondunk, mert gondolatainknak és szavainknak is teremtő ereje van. Nem mindegy, mit
gondolunk, miről beszélünk, mert a negatív gondolat éppen úgy megvalósul, mint a
pozitív, és még a viccelődés is. A teremtésben nincsenek előjelek: nincs “jó”
vagy “rossz teremtés”, csak simán teremtés létezik.
A teremtés célja a
tapasztalatszerzés. Az eddigi tapasztalataink alkotják jelenlegi tudásunkat
(intelligenciánkat), amelynek megfelelően szemléljük a világot, és benne saját
magunkat. A Mindenség (az Egység, az Egy) részei vagyunk. A világot annyi féle
képpen látjuk, ahányan vagyunk, mert mindannyian más tapasztalatok (más tudás)
alapján szemlélődünk. Tapasztalatainknak megfelelően tágul a horizontunk,
szélesebbre tudjuk tárni a Mindenségre nyitott ablakunkat, és ezáltal nagyobb
szeletét látjuk a VILÁG-nak. Tudásunk minden pillanatban gyarapszik, amelynek
birtokában magasabb minőségű életet élhetünk.
Minden gondolattal, szóval és
cselekedettel döntést hozunk egy cél érdekében: mit szeretnénk elérni, kivé
szeretnénk válni. Döntésünkkel kijelölünk egy láthatatlan utat, amin rajta lesznek
azok a valóságos feladatok, amiknek megoldásán keresztül elérhetjük a célunkat.
Soha nem az út a fontos - nem a feladatok a lényegesek -, hanem az, hogy HOGYAN oldjuk
meg oket. A HOGYAN-ban van benne az eddigi tudásunk. Ez nem minősítés. A Világ azt
várja el tőlünk, hogy jelenlegi tudásunk szintjén oldjuk meg a soron következő
feladatainkat. Sok tapasztalatot gyűjtöttünk már össze előző és jelenlegi
életünkben. Ezekkel mind rendelkezünk. Fogadjuk el magunkat egy örök létben létező
tanulónak, és legyünk hálásak magunknak a tanulóévekért.
Az Egységben minden mindennel
összefügg. Saját fejlődésünk az emberiség, bolygónk, az univerzum, az Egység
javát is szolgálja. Így a soron következő feladatunk megoldása egyben az Egység
sorsának felelősségvállalása is. Vállaljuk hát saját hozzájárulásunkat!
Sokan nem találják az útjukat,
mert az útkeresés teremtésével voltak/vannak elfoglalva. A figyelmet nem a keresésre,
hanem a MOST feladatára kellene koncentrálni. Ha száz százalékig benne vagyunk a
pillanatban - figyelmünk nem kószál el a múltba vagy a jövőbe - akkor erőnket nem
forgácsoljuk szét, meg tudjuk oldani a feladatunkat. Mivel minden egyszerre történik,
tapasztalatunk azonnal intelligenciánk részévé válik, így a következő pillanatban
magasabb minőségű teremtésre leszünk képesek.
Teremtés közben figyeljük
magunkat. Ha aggodalmat, bosszúságot, csalódottságot, félelmet érzünk, akkor
elkószáltunk. Vegyük észre, hogy mindezek az érzések csak figyelmeztetések arra,
hogy figyelmünket irányítsuk vissza a feladatra. Ha a feladatra koncentrálunk, rajta
vagyunk az utunkon. Ekkor örömet, boldogságot, megelégedést érzünk. Ha úgy
érezzük, az életünk küzdelem, sorsunk nehézségekkel teli, akkor tévelygünk, ha
mindezeket feladatoknak látjuk, akkor a helyünkön vagyunk, függetlenül attól, milyen
úton állunk.
"Nincs emberi élet
félelem nélkül. Valamilyen fokon mindenki fél, aki nem a szeretetben él, de senki nem
tud tovább félelemben élni, aki észrevette, hogy abban él.
Bármit gondolunk, mondunk
vagy cselekszünk, azt vagy a szeretet vagy a félelem vezérli. A szeretet békességet,
megelégedést hoz, a félelem háborúságot, fájdalmat okoz. Rajtunk múlik, melyiket
választjuk. Saját megrögzött nézeteink, rugalmatlanságunk, elvárásaink hatására
negatív gondolatok, szavak és tettek keletkeznek, amelyek természetes közegünkből
--- a szeretetből --- kizökkentenek. Az elhatárolódás nyugtalanságot,
egyensúlyvesztést (bánatot, békétlenséget) okoz és fájdalommal jár. Minden
fájdalom figyelmeztetés arra, hogy tegyünk valamit az egyensúlyi helyzet
visszaszerzése, vagyis az elhatárolódás megszüntetése érdekében. Tudatosságra van
szükségünk ahhoz, hogy bátran szembe nézhessünk félelmeinkkel. A tudatosság fény,
amely rávilágít a félelmek árnyaira és elnyeli azokat. A félelmek tulajdonsága,
hogy csak a sötétben létezhetnek. Mások félelme (barátságtalan, ellenséges,
agresszív viselkedése) mögött észre kellene vennünk a bajba jutott egyént, és meg
kellene hallanunk segélykiáltását a szeretetért.
Eredeti küldetésed az,
hogy örömöd legyen, boldogan éld az életed, élvezd, amid van, és amit adsz.
Boldogságra születtél. Minden energia és erő abban segít téged, hogy az eredendően
neked adott boldogságot tartósan birtokold --- a baj ott kezdődik, hogy ezt valamilyen
szinten elfelejtetted. Pedig természetes közeged a Szeretet, a Fény, amely
körülölel. Ha a félelemérzés hatalmába kerít: vastag kőfalat építesz magad
elé, elszigeteled magad, beborít a sötétség, összeszűkülsz, megkeményedsz. Az
emberek többsége annyira körbeépítette magát, hogy lassan külön kurzusokon kellene
oktatni, mit jelent az önzetlen, ,,politikamentes” szeretet. Az sem egyértelmű, ha
azt mondom: a szeretet közege olyan, amiben állandó örömöt, boldogságot,
megelégedést érzel. Ahány ember, annyiféle boldogság és megelégedés létezik.
Nézz körül, ki minek örül, és meg tudod állapítani, kinek milyen fokú a jelenlegi
tudása a szeretetről. Hát még ha arról kezdenék beszélni, hogy a szeretet nem is
érzés, hanem állapot, akkor még több értetlen arcot látnék. Nehéz arról
beszélni, amit mindenki másképpen lát. Inkább abban próbálok segíteni, hogy le
tudd bontani a félelem kőfalait, hogy a sötétségből a fényre kerülhess.
Sokféle alapanyagból lehet
falat építeni. Van, aki azt hiszi: sorsát ráerőltették, ezért nehéz helyzete miatt
másokat okol. Pedig a sors: következmény --- nem ok, hanem okozat. Ha megelégedett
vagy, hamarabb hiszel ebben. Tudom, nehéz helyzetekben az ember nem szívesen gondol
arra, hogy egy korábbi, saját maga által meghozott döntés juttatta jelen
körülmények közé.
Tudatos figyelemmel
félelmeiden felülkerekedhetsz. Semmi egyebet nem kell tenned, mint tudatosan figyelned a
negatív gondolataidat. A gondolatok jönnek-mennek, egyikkel se azonosulj! A gondolat nem
Te vagy. Szemléld úgy, mintha az országút széléről figyelnéd az elsuhanó
autókat, amelyekkel soha sem azonosítanád magad. Hasonló módon --- kívülről ---
kövesd figyelemmel a cikázó gondolatatokat. Hagyd őket száguldozni. Ne stoppold le
egyiket sem. Ne vedd fel a kapcsolatot a negatív gondolatokkal, mert pusztán a
kapcsolatfelvétellel nyomban nagyobb szerephez is juttatod őket, és saját energiáddal
táplálod, segíted erősödésüket. Így az eredeti célod elhomályosodik, és az
ellengondolat tárgya felé fog eléd tárulni az út.
Figyeld magad tudatosan,
különben elveszted a kontrollt saját magad felett. Ne gondolkozz a múltadon. Ne
foglalkozz azzal, mit csináltál rosszul, tudniillik rossz cselekedet nincs, csak más
választás, a tapasztalatszerzésnek más útja létezik. Nincs elhibázott élet. Csak
egyszerű, minősítetlen tett --- választás így vagy úgy ---, és annak
következménye létezik. Utólag ne hibáztasd magad semmiért. Minden általad elítélt
tettből tanultál, gazdagabbá váltál, így a következő pillanatot már érettebben
fogadhatod. Tiszteld magad az elmúlt évekért. Munkálkodj azon, amit el szeretnél
érni, akivé válni szeretnél, koncentrálj a célra. Figyeld magad. Nem mindegy hogyan
állsz hozzá saját terveidhez.
Ha kitűztél egy célt, ne
gondold át, milyen negatív ,,mellékhatásokat” rejt. Csak a tiszta cél lebegjen a
szemed előtt. Éld bele magad a kívánt helyzetbe, érezd magad körül a megvalósult
terveket, beszélj róla másoknak, viselkedj úgy, mintha máris minden úgy lenne, ahogy
eltervezted. Váljon ez szokásoddá. A Gondolat-Szó-Cselekedet hármassága olyan
hatalmas erőt biztosít számodra, amit nem lehet eltéríteni, legyőzni. Egy ellensége
van: a félelem. De figyeld csak meg: a félelmed tárgya is gondolat, szó és cselekedet
útján jön létre. Igaz, ez más gondolat, más szó, más cselekedet. A minősítést,
miszerint valami jó vagy rossz neked, Te magad hozod létre pillantnyi értékrended
(hit-rendszered) alapján. A Gondolat-Szó-Cselekedet univerzális ereje nem pozitív vagy
negatív - így válogatás nélkül mindent megteremt, amire irányul. Légy tudatában
ennek! Napi teendők formájában találkozol azokkal a kihívásokkal, feladatokkal,
amelyek elvégzésén keresztül eljutsz oda, ahová vágyakozol, vagy azzá válsz, aki
szeretnél lenni.
Félelmet akkor érzel, ha
nem hiszel önmagadban. Ilyenkor a cél kiszínezésére szánt festékes palettádra
felviszed a múlt sikertelenségeinek szürke és fekete árnyalatát. A múlt azért
sikerülhetett szürkére vagy feketére, mert egy korábbi előzmény sötét tónusát
használtad. Analizáld saját festési technikádat. Ha a szürke és fekete festék
jobban fogy a készletedből, mint a világos színeké, hit-rendszered korrigálásra
szorul. Dobd ki a sötét korongokat és használd a tiszta, világos színeket. Persze,
tudom, nem könnyű a válogatás.
Bizonyára előfordult már
az életedben, hogy amikor választhattál volna egy színesebb képet, Te a
megszokásaid, beidegződéseid hatására - vagy csak kényelemből, esetleg
félelemből - a ború mellett döntöttél. Ha végignézhetnéd eddigi történeteid
filmkockáit, és újból ott lehetnél a döntéseid pillanataiban, megláthatnád,
milyen egyszerűen lehetne egy másik terv szerint cselekedni. A különbség csupán
annyi, hogy ezúttal fel lennél készülve a választásra: tudatos lennél. Döntő
különbség ez. Légy tudatos és felelősségteljes önmagadhoz. Légy ott az adott
pillanatban, ne a múltban vagy a jövőben kószálj. Érdekeljen a saját sorsod, vedd
kezedbe az irányítást. Ha tudatosság nélkül cselekszel, csak tengsz-lengsz,
hánykolódsz, csakhamar célt tévesztesz. A tudatosság annyit jelent, hogy teljes
lényeddel benne vagy a pillanatban - nem húz vissza a múlt, nem bódít a jövő.
Úgy vagy képes felelősen meghozni egy döntést, ha tudatod az adott pillanatra
koncentrál.
A helyesen értelmezett
felelősség eredendően felszabadít. Ha a felelősséget nyomasztónak találod,
alighanem téves a felfogásod róla. A felelősség azt jelenti: minden lépést a saját
véleményed szerint teszel meg. Ne befolyásoljanak előítéletek, családi vagy
társadalmi szokások, tradíciók. Az adott pillanatban a tudatos lépés maga a
felelősségteljes tett. Csak magadért vagy felelős. Hogyan is vállalhatnád másokért
a felelősséget, amikor kiszámíthatatlan, mit cselekszenek. Azzal vállalod a
felelőséget önmagad sorsáért, ha tudatosan lépsz a soron következő pillanatba. Ez
persze hatással van környezetedre is. Mások sorsa kapcsolódik a Tiédhez, ugyanakkor
nem vállalhatod a felelősséget azért, hogy ők tudatosan benne vannak-e a válaszban.
Ha eddig nem így láttad, akkor hatalmas terheket cipelhettél a válladon.
A pillanatok
felelősségteljes megoldása tartós boldogsággal jár. Minden apró momentummal
gazdagabb leszel. Nem mondom, hogy nem lesznek nehézségeid. De ha nem szereted a
nehézségeket, azt ajánlom, minden új feladatot oldj meg azonnal. Ha szembe nézel a
soron következő feladattal - nem hátrálsz meg, nem halogatod -, akkor a
legkevesebb erőfeszítéssel végzel vele. Ugyanez a feladat akkor válik bonyolulttá,
látszólag megoldhatatlanná, amikor sokszor átléped, megkerülöd, ,,megúszására”
törekszel. Ne feledd: mindenki annyi bátorsággal és erővel rendelkezik, amennyire
szüksége van az útja bejárásához, és senki sincs magára hagyva.
Nem vagy egyedül. Benned a
Mindenség lakozik, nem tudsz elkülönülten, csak önmagadban lenni. A tenger
cseppjeinek egységükben van az ereje. Te is a tenger cseppecskéje vagy. Időnként
együtt hullámzol a vízzel, időnként kicsapódsz a partra. Bárhol állsz is most, ne
felejtsd el, hogy a tengerhez, az Egységhez tartozol, az Egész erejét birtokolod.
Még ma megváltozna a
világ, ha ezzel mindenki tisztában lenne. Az emberek többségében azonban nincs meg a
,,tengertudat”. Az egységből érkezve mindenki emlékszik az összetartozás
biztonságának, erejének, szeretetének érzésére. Hatalmas űr tátong a
,,partravetettség”- és a ,,tengerélmény” között. Ebbe az űrbe észrevétlenül
bekerülhet a félelem. Az elkülönülés támadás jelleget ölthet.
A világnak szüksége van
Rád. Minden ember más, és ez így van jól. Nincs szükség duplikátumokra. Ne add fel
magad! Járj nyitott szemmel és füllel, vond le saját következtetéseidet. Alakítsd
ki saját életfilozófiádat, élj aszerint - egészen addig, míg egy új tapasztalat birtokodba kerül ---, azután módosítsd. Légy tekintettel arra, hogy a saját
kialakított törvényeid hamarosan elavulttá válnak, és szinte minden pillanatban
szükségessé válik a törvénymódosítás. A merevség korlátozza, a rugalmasság
felszabadítja a szellemet.
Az ember szelleme
összetett. A vágyak sugallják a terveket, amelyeket az egó űz a magaslatok felé, a
lélek az örök lét biztonságára vágyik. Szellem és lélek vagy harmóniában él
egymással, vagy egyik leigázza a másikat. Amennyiben békesség honol közöttük,
ennek látható jele van: tested egészséges. A szellem uralkodik az anyag felett, így
előbb a finomabb energiák összhangjára kell törekedni. Megfoghatatlan, szemmel nem
látható mechanizmusok összessége produkálja a megfogható, szemmel látható fizikai
formákat. A tudósok megismerték, hogy az anyag nem más, mint energia-sűrűsödés.
Tehát tested is energia. Ami viszont energia, az éteri szinten is létezik. Ami éteri,
az örök. Adj hálát, hogy örök létben létezel. Lehet ugyan, hogy most csak egy kis
szeletkéjét fogod fel létezésednek, de egyszer össze fog állni a kép. Bármit
teszel is, egyszer ,,megérkezel". Sok nehézségen és sok boldog élményen
keresztül jutottál idáig. Egyre tudatosabb leszel, ,,nehézségeid" enyhülni
fognak, dereng a hajnal a látóhatárod szélén. Nemsokára a fényre kerülsz.
A világ is nagy változás
előtt áll: az emberiség újjászületik. Mentális síkra terelődik a tudat
fejlődése. Amit Te érzékelsz: szinte minden a mélyponthoz közelít. De ne feledd,
minden nagy változást káosz előz meg. Ne higgy a szemednek. A megtévesztő képek
mögött ott dereng az új élet.
Ebben a könyvben a
félelmek legyőzéséről beszélünk, azért, hogy utat engedjünk a szeretetnek. Nem
véletlen egybeesés ez. Az emberiségen eluralkodott a félelem, mert elhatárolta magát
a szeretettől. Nem tart ez így sokáig. Minden egyes ember, aki legyőzi magában a
félelmeit, ráhangolódik a szeretet hullámhosszára, amelyen előbb-utóbb mindenki
egymásra talál. Ennek az egybeolvadásnak a hatalmas energiájával jön létre majd a
lelkileg újjászülető emberiség. Az új élet félelemtől mentes lesz. Minden egyén
szeretetben él majd, mert előző döntésével életeleméül azt választotta. A
hatalmas energia magával emeli azokat is, akik nem azonosulnak a szeretet ideájával,
eleinte nem is érzik jól magukat. Az új életre az ,,átlátszóság” lesz majd
jellemző, vagyis nem lesz értelme a hazugságnak, az intuíció (a megérző képesség)
mindenkinek adottsága lesz, rögtön kiderül majd a félrevezetés.
A változást a félem
nélküli élet utáni vágy, a szeretetért való sóvárgás idézi elő. A félelem
valójában elkendőzi valódi önmagad, hiszen az előítéletek, szokások, aggodalmak
anyagából varrt sokfajta hímes jelmez alatt cselekszel. Csak a félelem adhatja rád a
hiúság, öndicséret, féltékenység, bizalmatlanság, irigység, káröröm,
tolakodás, nyüzsgés, harsogás, harácsolás, hazugság, önvédelem, támadó
hozzáállás, kivagyiság jelmezét. A jelmez alatt mindig más nevében cselekszel,
mássá teremted magad, mint aki valójában vagy. Ha félsz a háborútól, éhezéstől,
nincstelenségtől, akkor háborút, éhezést, szegénységet teremtesz. Nézz körül
és láthatod, mire vágyik ma a megtévesztő jelmez alá bújt emberiség. Amitől
napjainkban tart a világ, az közel kerül hozzá.
Amikor vállalod az életed
felelősségét, nem függsz senkitől és semmitől. Szabadságtudat erősíti a
céljaidba vetett hitet. Maga ez a hit pedig átemel a félelmeken. Csakis félelmek
nélkül tud érvényesülni valódi önmagad. Cselekedeteiddel azt a szintet tudod
igazolni, amelyen pillanatnyilag állsz, aki éppen most vagy. A következő pillanat
újabb bizonyítéka lesz önmagadnak, a személyiséged fejlődésének. Minden új
tudásodnak, bölcsességednek megfelelően újrateremted önmagad. Ez az
önmegvalósítás, más szavakkal: az élet értelme és feladata. Vállald tudatosan
önmagad. Így kiiktatod szokásaidból mindazokat a tulajdonságokat, tudattalan
beidegződéseket, amelyek valójában nem is részei személyiségednek. Csak így
lehetsz független és szabad.
A félelem megváltása -
megismerése, megtapasztalása - univerzális ügy. A Szeretet élteti az univerzumot,
és benne minden alkotó elemét. Az ember összekötő láncszem az Ég és a Föld
között. Rajta keresztül áramlik az univerzumot éltető és tápláló erő, a
Szeretet. Mindenki annyi szeretettel rendelkezik, amennyit képes felfogni. Annyit képes
felfogni, amennyit tovább is tud adni. A félelem megakadályozza a továbbadást, így a
Szeretet áramlatát is. A Szeretet éltető ereje nélkül a lények beszűkülnek,
elsorvadnak. Saját félelmeink eloszlatása az emberiség fejlődésének
felelősségvállalása is egyben.
Minden szeretetteljes
gondolat, szó, tett: Igazság. Minden egyéb: segélykiáltás a szeretetért. Amilyen
mértékben fokozódik vagy oszlik szét az emberiség félelme, olyan mértékben
erősödik vagy halkul el a segélykiáltás, és annak megfelelően szorul háttérbe
vagy jut érvényre a Szeretet - az Igazság - a Földön. Saját félelmeid
leküzdése a Szeretet ügyének felelősségvállalásával egyenlő.
Amikor felcsillan benned a
remény, hogy sorsodat jobbá formálhatod, akkor a tudatosság küszöbén állsz és
már nem tudsz egy lépést sem hátrafelé megtenni. Ahogy a küszöböt átléped,
életed más szakaszba ér. Tudatosan nem lehet félni. A tudatosság fény, amely
eloszlatja a sötétséget. Amikor tudod mit teszel, vállalod az életet.
A szeretetből indultál el,
bejárt útjaid után tudatos döntéseddel hagyod majd, hogy ismét a szeretet öleljen
át. Ekkor beköltözik hozzád a megelégedés: békességet, harmóniát, nyugalmat
hozva. Fogadd teljes elismerésemet, ha már itt tartasz. Fogadd nagyrabecsülésemet,
hálámat, ha még a félelemben élsz, de vállalod, hogy megmentsd a világot."
|