Kedves Mindenki!
Az életem rövid összefoglalása
is igen hosszadalmas olvasmány lenne, így nem is kezdek bele. Csak megemlítem, hogy
mindig azt tettem, amit az élet mint megoldandó feladatokat tárt elém: tanulás,
házasság, albérlet, gyereknevelés, otthonteremtés, hivatali munka.
Három évvel ezelőtt megérintett
a csoda. Váratlanul az univerzum láthatatlan csatornáin keresztül megszólalt Theodor
és üzeneteket kezdett diktálni. Szavait egymás mellé írtam, amelyek értelmes
mondatokká, tartalmas üzenetekké formálódtak. Teleírtam négy oldalt, leraktam a
ceruzát. Nem tagadom, nagyon meglepődtem. Ésszel fel sem tudtam fogni, mi történt
velem. A szöveget olvasgattam, majd megpróbáltam tudatosan keresni a kapcsolatot.
Párbeszéd alakult ki közöttünk. Felemelő válaszaiból sugárzott a megértés, a
türelem, a jóság, a nagyrabecsülés, a szeretet. Az első élményem után tudatosan
próbáltam felvenni a kapcsolatot. Csak arra kellett ügyelnem, hogy a saját
gondolataimat elhessegessem. Meghallottam egy szót. Leírtam. Fogalmam sem volt, mi lesz
a folytatás. A szavak mondattá fejlődtek, értelmes sorok formálódtak, gyűltek a
papírlapok. Üzenetek formálódtak, amelyek abban segítenek minket, hogy tudatosabban
tudjuk vállalni az életünket. Egyszercsak váratlanul azt mondta: “imakönyvet
írunk…”, és máris diktálta a tartalomjegyzéket, a bevezetést valamint a teljes
művet. Így született meg az “Imakönyv ateistáknak” c. könyv, amely az
Édesvíz Kiadónál 1999-ben jelent meg. A cím sokkoló hatású volt, rögtön
tiltakoztam, majd a következő választ kaptam:
"Mindenki ateista, aki nem
ismeri fel, hogy őbenne Isten lakozik. Isten nem a mennyekben ül és uralkodik, hanem
szétszórtan él minden teremtményében. Valamilyen szinten mindenki ateista, aki Istent
önmagán kívül keresi. Az igazi teista tudja, hogy Isten fényét (energiáját)
magában hordozza, úgy hívjuk: Szeretet. A Szeretet körülöleli, fenntartja és
élteti a Világot. (Isten, Igazság, Fény, Egyensúly, Rend, Értelem, ezek azonos
fogalmak. Talán a legérthetőbb, ha az Egyensúly fogalmánál maradunk.) Az ember vagy
Egyensúlyban van, vagy egyensúlyát elvesztve él. Aki Egyensúlyban van, békében,
megelégedésben él, és bármit tesz is szeret. Ha az ember kizökken az Egyensúlyból,
elhatárolja magát, falakat épít maga köré, amelyek eltakarják a fényt.
Sötétségben (tudatlanságban) zűrzavar keletkezik, az embert elfogja a
bizonytalanság, a félelem. Félelemben nem lehet szeretetteljes életet élni, vagyis
visszatalálni az Egyensúlyba. Mivel a falakon belül nem látszik a fény, sokan azt
hiszik, a fény nem is létezik. A sötétségben élés szenvedéssel jár. A
fájdalmaktól egyetlen módon lehet megszabadulni: tudatossággal. A tudatosság réseket
vág a kőfalakon és átszűrődik a fény. Ahol a fény megjelenik, ott visszaáll az
Egyensúly.
Az ember teljes szabadságot
élvez abban, hogy eldönthesse, szeretetben (megelégedésben), vagy félelemben
(fájdalomban) szeretne élni. A döntés meghozatalára (saját magad és a világ
megváltására) minden pillanatban megvan a lehetőség."
A könyv arról szól, hogy
gondolatainknak, szavainknak és tetteinknek teremtő ereje van, amelyek által mindent
elérhetünk és azzá válhatunk, akivé szeretnénk lenni. Sorsunk alakulása nem a
bizonytalan események függvénye, hanem az életünk minőségétől függ. Az életünk
olyan minőségű lesz, amilyen lényünk kisugárzása, vagyis gondolataink, szavaink és
cselekedeteink energiája, rezgésszintje. Kisugárzásunk belülről kifelé indul,
bejárja az univerzumot, mindenkire és mindenre hat, majd visszatér hozzánk, olyan
körülményeket teremtve, hogy azt tapasztalhassuk meg, amit mi magunk okoztunk. Így a "ne
okozz másnak kárt" és a "viselkedj mindenkivel úgy, ahogy szeretnéd,
hogy veled bánjanak" felszólítás a saját érdekeinket szolgálja, hiszen
mindig azt kapjuk vissza, amit adunk. Rajtunk múlik mire gondolunk, miről beszélünk
és mit teszünk. Ha ezt belátjuk, életünk nem sorscsapás, tragédiák és problémák
színtere többé. Rájövünk, hogy sorsunk alakulása a mi kezünkben van. Tudatosságra
van szükségünk ahhoz, hogy vállaljuk a felelősséget saját sorsunk teremtéséért.
"Megengedsz-e
minden cselekedetet magadnak? Ugye fel tudsz sorolni rengeteg dolgot, amit soha nem
engednél meg magadnak. Ezek az előző valakivé válás választásának és
folyamatának az eredményei. Amiket most megengedsz magadnak, azok a legutolsó
önmagadról alkotott képed eléréséhez szükséges eszközök. Vagyis aki szeretnél
lenni, annak az igazi lénynek elkészítéséhez szükséges "szerszámok
kincsestára". Amiket most cselekszel, ahogyan a problémáidat kezeled és megoldod,
az vagy Te pillanatnyilag. Ahogy a dolgokat megteszed, olyan fokon létezel. Nincs
rangsor. Minden cselekvés egyenrangú --- egy-egy lépés előre a létezés
különböző lépcsőfokára. A lépcső csak felfelé vezet. Ezt tudnod kell akkor is,
ha olyan embert látsz, aki szerinted nem helyes dolgot cselekszik. Nem tudhatod, hogy
hány lépcsőfokot ugrott ezzel az úgymond rossz magatartásával. Képzeld el, milyen
mélyről kellett indulnia, ha ezzel a tettével előbbre jutott. Tiszteld érte! Tiszteld
a vándorokat, az utakat és minden lépcsőfokot!
Ugye azzal már egyetértesz, hogy aki
szeretnél lenni azt te gondolod ki, hogy nincs rád erőszakolt sors? Akkor ugye olyan
valaki sincs, és olyan helyzet sincs, akit vagy amit a mostani helyzeted miatt okolnod
kellene? Ha erre rájössz, egy óriási dolgot felfedezel fel.
A tegnap terve állítja eléd
a ma feladatait. Oldd meg a mai feladatokat, és ha a mostani körülményekkel nem vagy
megelégedve, ne azzal foglalkozz, hogy mit csináltál rosszul eddig, hanem gondold át
és szőjjél új terveket. Formáld meg magad újra, használj új színeket, új
formákat, friss tónusokat, gazdagabb környezetet! Képzeld magad új helyszínre, új
társaságba, ahol jobban érzed magad, ahol jobb a légkör, ahová szívesebben
tartozol! Gondolj hálával előző önmagadra, mert nélküle nem itt tartanál. Mivel
kinőtted a régi ruhát, szeretettel szabjál újat, amiben jobban érzed magad. Fogadd
magadba a saját magadról alkotott új képedet! Ezzel a képpel vonzod magadhoz a
megvalósításához szükséges összes helyzetet. Ne szitkozódj hát, ha valami
nehézségbe ütközöl. Tudd: azért van, hogy célodat elérd, enélkül nem érheted el
azt, akivé válni szeretnél. Minden apró részlettel azon munkálkodsz, hogy azt a
képet valósítsd meg, amit elképzeltél. Minden érted van --- ugye érted. "
"A te Istened a
Gondolat-Szó-Cselekedet Istene. Ha te gondolkozol, beszélsz és cselekszel, akkor
magadban hordozod a saját Istenedet, tehát a te Istened benned lakozik. Akkor legjobb
lesz, ha a magadban lakó Istenhez imádkozol. Mivel Istened benned lakozik, egyszerű a
helyzeted, mert állandóan veled van. Nem kell külön elutazni szentséges helyekre,
hogy megtaláld. Ez eddig praktikus is lenne, csak az a baj, hogy ezt nem hiszed el. Mert
Isten szerinted valami magasztos csoda, aki nem alacsonyodhat le odáig, hogy beléd
költözzön. Túlságosan egyszerűnek tartod magad a magasztos csoda befogadásához.
Márpedig, kedves Barátom, a Magasztos Csoda már akkor benned volt, amikor
megszülettél. Amint már mondtam, a Magasztos Csoda szétszórta magát a teremtés
pillanatában. Isten megfelelőnek tartott arra, hogy egy kis darabkáját rád bízza.
Sőt annyira nagyra tart téged, hogy azonosítja magát veled. Ha Isten így megbecsül,
te miért nem fogadod el saját magad, miért nem hiszed el önmagadról, hogy alkalmas
vagy a hordozására? Azért, kedves Barátom, mert még nem bizonyosodtál meg felőle,
hogy ott létezik önmagadban, mert még nem látod a belső fényed világosságát.
Egyelőre egy pici lángocska pislákol, de magában érzi az isteni ragyogás erejét.
Ezt a ragyogást pedig te fogod biztosítani számára azzal, hogy eloszlatod felette a
sötétséget. Minden szándékos vagy tudattalan cselekedet, ami az isteni tulajdonságot
engedi kibontakoztatni, egy kis fénnyel gazdagítja Isten világosságát benned. Egy
szép napon te is kénytelen leszel észrevenni és akkor majd hiszel. Addig is kapsz
jeleket --- ahogy eddig is kaptál ---, hogy nem vagy egyedül. Ilyenkor valami gyengéd
melegség, áldott nyugalom, valami megmagyarázhatatlan, látszólagos ok nélküli
boldogság árad szét benned. Ez a kis fényecske öröme, a hála kifejezése
irányodba, az együvétartozás titkának ereje, ami még tudatlan benned, de működik."…
"Ha akarod, újra
kezdheted az életedet, megváltoztathatod a sorsodat, a körülményeidet. Természetesen
csak a jövőről beszélek --- ami volt, megtörtént ---, méghozzá pontosan úgy ahogy
akartad, vagy ahogy a félelmeid akarták. A félelem is energia. Tudod: minden energia
megvalósul. Ha kigondolsz valamit, de azon nyomban félni kezdesz az ellenkezőjétől
--- és azt gyakrabban választod, mint az eredeti terved --- akkor az valósul meg.
Vigyázz tehát, hogy mire gondolsz és mit beszélsz, mit cselekszel.
Ha tudatosan választod a
félelem nélküli teremtést, akkor minden sikerül --- nem lesz ami ellene dolgozzon.
Legyen bátorságod a tudatossághoz és minden "megadatik néked".
Most, hogy már tudod: minden
vágyad teljesül, ne légy elkeseredve! Tudom, az első öröm után hatalmas
felelősség zúdul rád. Mi lesz, ha nem lehet tovább másra fogni a szomorú sorsod
okát, ha nem tudsz senki mást hibáztatni azért, hogy itt tartasz? Kénytelen leszel
szembenézni saját magaddal. Kényelmesebb álláspont volt az előz, viszont ha a saját
sorsod kormánykereke a saját kezedben van, vajon mi akadályoz meg abban, hogy arra
tekerd, amerre jónak látod? Tisztában kell lenned saját céljaiddal. Nem lesz majd
elég egyik napról a másikra tétlen szemlélődéssel figyelni, mit hoz a holnap.
Szeretnélek megnyugtatni, barátom: ez nem tragédia. Ellenkezőleg, éppen felemelő
érzés. Látod, eljött az ideje, hogy másképp gondolkozz és másképp élj. Eddig
mást okoltál, más tartott a karmai között, melyből nem tudtál kiszabadulni. Ha
nincsenek karmok többé, szabad vagy. Tiéd a világ és te vagy a világé. A világnak
nagy szüksége van rád, mert csak általad tudja megvalósítani és fenntartani
önmagát. Ugyanez történik veled is. Te is csak a világgal egyetemben tudod
megvalósítani önmagadat, mert nem lehet elkülönülten élni. A világ és Te EGY-ek
vagytok. Ha a világ Te vagy, akkor mindennel rendelkezel, amivel a világ. Használd ki
ezt a lehetőséget! Ne hagyd felülkerekedni az érzést magadban, amit a félelem
diktál! Engedd “áramolni” magadban a Szeretetet, amely kitárja a karodat, és
hagyja, hogy minden átfolyjon rajtad. Mihelyst utat nyitsz az áramlatoknak, utat engedsz
az életnek is. Így éred el az örök létezés tudatát. Az örök létezés mindig is
a tiéd volt, van és lesz, de a tudatosság új távlatokat nyit: szárnyalásodat már
semmi nem állíthatja meg."
|